Ez egy jó tanulópénz volt – Évzáró Krisztián elemez II.

Évzáró elemzésünkben ezúttal a rájátszásról és a jövőbeni tervekről beszélgettünk vezetőedzőnkkel, Tursics Krisztiánnal.

A sikeresnek mondható alapszakaszt követően reménykedhettünk benne, hogy talán sikerült úgy zárni a rájátszást, hogy a végén Európa Kupa indulást eredményező helyezést érünk el. Az első körben az alapszakasz második DVTK ellen kellett küzdenünk, és bár mindkét mérkőzésen helyt álltunk, a végén a sokkal esélyesebb csapat jutott az elődöntőbe. Az idegenbeli mérkőzésen 81-70-es vereséget szenvedtünk, több kiváló teljesítmény is volt csapatunkban, Lelik Réka, Barnai Judit és Horváth Bernadett is jó számokat hozott, a visszavágót viszont már tökéletesen játszotta a miskolci csapat és 20 pontos, magabiztos győzelmet aratott.
A második körben nagy meglepetésre nem a Győr ellen kellett küzdenünk, hanem a tavalyi bajnoki döntős, idén kupaezüstöt szerző KSC Szekszrád ellen. Ellenfelünkön érződött is az erős csalódottság, nem arra készültek, hogy nekik az 5. helyért kell majd küzdeniük, de sajnos nem sikerült kihasználnunk ezt. A szekszárdi idegenbeli mérkőzésen nagyon komoly esélyünk volt a győzelemre, labdáink voltak ahhoz, hogy lezárjuk a mérkőzést, de sajnos nem sikerült, végül 67-61-es vereséget szenvedtünk. A visszavágóra már nagyobb elánnal készült a Szekszárd, ennek eredménye pedig egy végig jól meccselt mérkőzés volt a részükről, melyet 63-72-re nyertek meg a Ludovika Arénában.
A rájátszás utolsó párharcára ezt követően az alapszakasz 4. helyezett PEAC ellen került sor. Az összecsapásokat megelőzően vezetőedzőnk jelezte, ebben a párharcban már komoly játékidőt kapnak fiataljaink, akik a következő szezonra kell bizonyítsák rátermettségüket. Bár szégyent egyik mérkőzésen se vallottak a győzelem itt se jött össze, mindkét mérkőzésen elbuktunk.

Innen pedig következzen Krisztián.” Ez egy borzasztóan nehéz iparág, teljesen más mint az alapszakasz, máshogy készülnek rá a csapatok. Nagyon érdekes és egyben talán kicsit vicces is volt, hogy egymás után az alapszakasz második, harmadik majd negyedik helyezett csapata jött velünk szembe a playoffban. Ezek mind bombaerős csapatok, a DVTK az egész szezont és a rájátszást is kontrollálta, ezért kerülhetett be a döntőbe. A Szekszárd ellen talán pici szerencsével csíphettünk volna meccset, sőt, ott az első mérkőzésen igazából labdánk volt a győzelemhez, azt a meccset meg is lehetett volna nyerni. Kifejezetten jól játszottunk egy topp csapat ellen, egál mérkőzések voltak, azzal a párharccal a vereségek ellenére meg voltam elégedve. Zárásként a PEAC elleni meccsek kicsit azt mondanám, hogy egy hullámvasúthoz hasonlítottak, nehéz volt felpörgetni mind a két csapatot. Az idegenbeli mérkőzésen szerintem jól játszottunk, mindenki játéklehetőséget kapott, az első félidő parádés volt, sajnos aztán összeomlottunk. A hazai mérkőzésünk megint jó volt, 39 és fél percig vezettünk, csak akkor nem amimkor igazán kellett volna.
Mindent figyelembe véve azt gondolom, hogy ez egy jó tanuló év volt a játékosok, a stáb és a vezetőség számára egyaránt. A második évre már egy sokkal jobb és szisztematikusabb munkával készülünk, amivel nagyobb célokat is ki lehet majd tűzni magunk elé. Szeretném elkerülni, hogy azokat a hibákat újra elkövessük, amiket az első évben megtettünk.”

Felteszem a kérdést Krisztiánnak, hol és mik voltak azok az apróságok, amik ahhoz hiányoztak, hogy egy győzelmet legalább szerezzünk a rájátszásban. ” A tapasztalat leginkább, a csapat jelentős része, közte a két amerikai légióssal együtt még nem játszott rájátszás mérkőzést. Ez hiányzott ahhoz, hogy egy egál végjátékot megfordítsunk. A másik, hogy hiányzott egy igazi vezér, aki a nehéz helyzetekben a hátára vette volna a csapatot, aki a szoros végjátékokban bedobja azt az egy kosarat. Jó kérdés, hogy miért nem jött azoktól az emberektől ez a teljesítmény, akiktől vártam volna, ezt is meg kell vizsgálni a következő szezonra.”

A következő évre el kell kezdeni tervezni a csapatot, arra kérem Krisztiánt meséljen kicsit arról, van e már terve a jövő évre. ” Már minden megvan a fejemben, de elsőre most szeretnék pihenni egy pár hetet. Ez egy hosszú szezon volt, nagyon energiaigényes, nekem is sok újdonság volt.  Ezt követően újult erővel szeretnék nekivágni a követező szezonnak, más struktúrával, más felfogással néhány területen. Sokkal precízebb lesz a kiválasztás a külföldi játékosok terén, sokkal több segítséget kell nyújtsanak a következő szezonban a csapatnak, mind az edzések területén mind a mérkőzéseken. Sokkal szisztematikusabban fogunk edzeni a következő idényben, abban is látom hol és hogyan kell változtatnom. Igyekszünk a lehető legjobb keretet összerakni a következő idényre, arra az 5-6 magyar játékosra akiket szisztematikusan elkezdtünk beépíteni az első csapatba, őket pedig még inkább előtérbe helyezni és még inkább vezérszerepet adni nekik. A következő szezonban Boros Júlia és Horváth Fruzsina lesz az, akiket szeretnék folyamatosan a keretbe tudni és perceket adni majd nekik gyakrabban a szezonban, tehát tovább építjük majd a fiatal csapatunkat és a saját utánpótlásunknak továbbra is fontos szerepet szánunk.”

Fotó: Szilágyi Dénes