A KOSÁRLABDA SZERETETE – A SIKER ÉS AZ ALÁZAT – JELLEMZI KONCEPCIÓJÁT

Közel húsz éve 1999. szeptemberében az aktuális csapatommal első osztályú mérkőzést játszottunk Tiszaújvárosban. Győzni mentünk, mint veretlen és listavezetők, de a mérkőzés elejétől feltűnt nekem a hazaiak 22 éves majd két méteres 9-es játékosa, aki csapata vezére volt és nagyban hozzájárult játékával és pontjaival – több mint húszat szerzett -, hogy 15 pontos vereséget szenvedtünk. Megtudtam a találkozó után Déri Csabától a Tiszaújváros edzőjétől, hogy a 9-es játékost Bódi Ferencnek hívják. Utána már figyeltem a pályafutását, több akkoriban meghatározó NB1/A osztályú csapat játékosa volt, amit az Alba Fehérvár kapitányaként fejezett be 2013-ban, bajnoki címet és Magyar Kupa győzelmet ünnepelve. A nemzeti felnőtt válogatottságig jutó Bódi Feri egy szorgalmas, alázatos a kosárlabda iránti szeretetet bemutató játékos volt és most edzőként is ezeket a jellemtulajdonságok alakítják életét.

2019. augusztustól az NKE-FCSM Csata felnőtt csapatának másodedzője, a B csoportos együttes vezetőedzője, csak úgy mint az U18-as korosztálynak. Vele beszélgettem az új állomásának terveiről, céljairól és a kihívásairól.

Hogyan kezdődött az edzői pályád, akkor már diploma után voltál, egy másik területen?

-2013-ban, amikor az Alba Fehérvárnál befejeztem a profi pályafutásomat, már a szezon előtt eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó idényem a legmagasabb osztályban. Semmiképpen nem szerettem volna méltatlanul búcsúzni a számomra oly sokat adó, az életemet meghatározó szeretett sportágtól a kosárlabdától, habár úgy éreztem van még bennem tartalék a korom ellenére. Budapestre költöztem és olyan csapatnál szerettem volna folytatni a játékot – de már csak amatőr szinten – ahol motivált, győzni akaró, sikerre éhes társaság van. Így kerültem a szimpatikus NB I/B-s MTK Elite Basket Törökbálinthoz, ahol több játékos és edző is ismerős volt a korábbi évekből.
Igen, Gödöllőn végeztem és Agrármérnök vagyok, ebben is képzeltem el a civil életemet, amíg nem jött Spiriev Attila – aki az Elite Basket SE elnöke és tulajdonosa – folyamatos puhító győzködése, hogy nem lehet ezt a több évtizednyi tapasztalatot magamba tartani, mert rengeteg sikerre éhes fiatal van, akiknek ezt át kell adnom. Bevallom bogarat ültetett a fülembe, amiért nem lehetek elég hálás neki, mert magamtól biztosan nem így lett volna. Nem azért mert nem bíztam magamban, sőt tele voltam tettvággyal és nagyon motivált voltam, de a habitusumból adódóan arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy nekem kell gyerekekkel foglalkoznom… 2-3 hosszas beszélgetés után beadtam a derekamat és párhuzamosan a játék mellett, átvettem az U16-os csapat irányítását. Szívügyem lett a szakma – mintha a saját gyerekeimet edzettem volna – maximálisan próbáltam eleget tenni még úgy is, hogy nem volt tapasztalatom. A fejlődés hihetetlen volt, ami az eredményességben is megmutatkozott, ettől viszont vérszemet kaptam. Úgy gondolom, hogy végérvényesen eldőlt, hogy edző szeretnék lenni.

Eddig mindig a férfi vonalon voltál, kérlek mutasd be eddigi edzői pályád a klub olvasóinak!

Nem olyan régóta, 6 éve vagyok edző, ahol gyakorlatilag végig az utánpótlásban is dolgoztam a felnőtt csapat mellett. Nagyon büszke vagyok, hogy két korosztályban (U16, U18) is a kiemelt bajnokságba tudtuk verekedni magunkat és több lényegesen nagyobb utánpótlásbázissal rendelkező NB1/A csoportos és akadémiai gárdát megelőzve a 11. és 13. helyen sikerült végeznünk, amit nagyon nagy eredménynek értékelek a lehetőségeket tekintve. U20-as csapataimmal a tavaly előtti szezonban egy nagyon érdekes eredmény alakulásnak köszönhetően lemaradtunk az országos döntőről, tavaly pedig egy más koncepció eredményeként a 4. legkevesebb pontot kaptuk országos viszonylatban. Az elmúlt 6 esztendőben a nemzeti csapatok korosztályaiban is kaptam igen megtisztelő felkéréseket, illetve jelen pillanatban is a fiatal edzők programjának (CSVP) egyik rangidős tagja vagyok.

Majd jött a felnőtt csapat az MTK Törökbálintnál, sikerült megfelelni az elvárásoknak?

-A tavaly előtti 2017/18-as sikertelenebb szezonunk közepén, Spiriev Attila a klub elnöke, felkért, hogy vegyem át a felnőtt csapat irányítását, mert új impulzusra van szüksége a társaságnak. Átvettem és egy nagy menetelés vette kezdetét, egy hajszálon múlt a rájátszásba kerülés. A tavalyi 2018/19-es szezonban már teljes egészében én feleltem a szakmai munkáért a szezon elejétől, amit saját nevelésű fiatal titánjainkra és 2-3 rutinos játékosra alapozva kezdtünk meg a biztos bennmaradást kitűzve célul. Sajnos nagyon rosszul indítottuk a bajnokságot, ha nagyon szűken is, de rendre vereséget szenvedtünk. Fordulópontot a kollégám Tursics Krisztián által vezérelt – aki egyébként szenzációsan játszott a maga 30 dobott pontjával, közte 8/8-as triplamutatóval a mérkőzés legjobbja volt – Budafok elleni mérkőzés jelentette, ahol nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, de egy nagyon jó napot kifogva az év első mérkőzésén magabiztos győzelmet arattunk idegenben. Aznap ha viccesen is de úgy esett, hogy az a bizonyos „kecske” is jól lakott, de  a káposzta is megmaradt. J Később nagy meglepetésre az A. osztályba feljutó bombaerős Oroszlány gárdáját is sikerült megvernünk egy extra hangulatú találkozón hazai pályán. Ismét lehetőség nyílt a rájátszásba kerülésre, – amiben előzetesen csak én hittem – ha hajszállal is, de ismét lemaradtunk a kishitűségünk és rutintalanságunk miatt. Az általam minimális célnak kitűzött eredményt elértük és biztosan bennmaradtunk a B csoport erősebbik osztályába. Továbbiakban a fiatal játékosaimnak adtam még több lehetőséget és büszke vagyok rá, hogy többen is tudtak jó és értékelhető teljesítményt nyújtani. Mindig nézőpont kérdése, hogy mi az igazi eredményesség, de úgy érzem, hogy több játékost sikerült eljuttatni a lehetőségeink maximumáig, ezért úgy érzem a munka és befektetett energia megtérült.

Most pedig váltottál az eddigi férfi vonal után, a női következik az NKE-FCSM Csatában.

Mi motivált a döntésedben?

– Érdekes, hogy az edzői képesítésemet pont a Tursics Sanyi bácsi által irányított gyakorlati képzésen szereztem, akinek személye, egyedi stílusa nagyon nagy hatással volt rám. Rengeteg dologban egyetértek az általa képviselt filozófiáról a kosárlabdát illetően. Bátran állíthatom, hogy Ő és felesége Iván Kriszta által felépített Csata DSE az európai női utánpótlás egyik fellegvára lett a rengeteg viszontagság ellenére, amit eredményeik is alátámasztanak.  Óriási megtiszteltetés, hatalmas lehetőség és kihívás számomra, hogy velem képzelték el az egyesület szakmai stábjának bővítését. Krisztián mikor megkeresett meg is lepődtem, hogy kerülők én a képbe, de a rengeteg közös beszélgetésünk csak megerősítette bennem azt a közös, egyirányú gondolkodást, elhivatottságot és bizalmi kapcsot, ami elengedhetetlen a nagy célok eléréséhez. A korábban említett habitusomat illetően voltak kételyeim, hogy a temperamentumommal tudok-e hiteles maradni a lányok irányításában, vagy meg kell erőszakolnom saját magam. Erre nagyon gyors és konkrét választ kaptam Sanyi bától az U16-os csapat átvételénél – akik „csak” a 2. helyet szerezték meg az országos döntőn – hogy rájöttem igen kismiska vagyok én az Öreghez képest és teljesen megnyugodtam, hiszen a lányok érzik minden szinten a törődést.

Mit vársz a felnőtt csapattól, ahol Tursics Krisztián vezetőedzővel közösen kell a legjobb csapatot pályára küldeni meccsről-meccsre?

-Büszke vagyok kollégámra Krisztiánra, mert azzal, hogy a fiatal csikócsapatot feljutatta az A csoportba, igen feladta a leckét a kedves mamának és papának. Jelezte, hogy fiatal kora ellenére kész az újabb kihívásokra. Rettentően tehetséges és jó szakembernek tartom, aki egy nagyon jó karakter, minden lehetősége adott, hogy nagy karriert fusson be, amit már az első szezonban jelzett a rájátszásba kerüléssel. Sokan kérdezték tőlem a habitusomat ismerve nem zavar, hogy csak másodedző vagyok? Őszintén állíthatom, hogy a legkisebb mértékben sem. Olyan bizalmi kapcsolatban vagyunk, hogy meg sem kérdőjeleződik bennünk ennek a fontossága. Mindenkinek megvan a szerepe, mindent eltervezünk, meg beszélünk ahogyan egy normális stábban zajlik. Igyekszem a rutinommal és tapasztalatommal maximálisan segíteni munkáját, ami kölcsönös, mert a női vonalon mégis ő van előnyben.

Az idei évben is nagyon erős bajnokság elé nézünk. Nagyon fontos, hogy a tehetséges fiatal játékosainkat sikerült megtartanunk és a továbbiakban is az lenne az elsődleges cél, hogy minél többen tudjanak bizonyítani a felnőttek között. A külföldi igazolások után nagyon bizakodó vagyok, bízom benne, hogy más lesz a játék képe velük és beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Szakmailag az előrelépést a védekezésünk stabilitásában látom és egyértelműen előre kell lépnünk, ha a céljainkat szeretnénk elérni, illetve az erőnléti oldalon is szeretnénk továbbfejlődni, amiben a tavalyi évhez hasonlóan egy fiatal ambiciózus fiatalember, Horváth Balázzsal lesz segítségünkre. Reményeim szerint a védekezés határozottsága fogja meghozni a támadás magabiztosságát. Alapvetően azt vallom, hogy magunkkal foglalkozzunk és győzelemre éhesen készek legyünk a soron következő feladatokra.

A B csoportos csapat ezüstérmes volt májusban és az U-18-as országos bajnok.

Mint vezetőedzőjük, miben szeretnél előrelépést és milyen eredménnyel lennél elégedett?

– Gyakorlatilag közösen hozzuk meg a döntéseket ebben a három bajnokságban elég sok kérdésben.

A B csoportos bajnokságban azok kapnak sok játéklehetőséget, akik a felnőttbe kevesebbet játszanak, illetve az U18-as csapat tehetségei. Viszont nincs játszogatás csak totális, koncentrált, megalkuvást nem tűrő játék 40 percen keresztül bármilyen eredmény legyen is a táblán.

Aki lézeng, nyavajog, picsáskodik az roppant gyorsan leül, mert rekreációra nincs időnk, ahogyan ezt Tursics Sanyibá már megfogalmazta.

Az U18-ban hasonlóak ez elvárásaim. Mielőtt bárki félreértené, nagyszerűen dolgoznak a lányok, ha ez nem így lesz jelezni fogom minden pillanatban. Természetesen a bajnoki címre törekszünk mindkét fronton, de nemzetközi szintre versenyképes játékosok nevelése a cél, amit igen nehéz modellezni. Fő célunk ne csak játszogassanak, hanem maximális nyomást és agresszivitást kell tudni gyakorolni az aktuális ellenfelekre. Célokat, feladatokat, kihívást, versenyhelyzetet kell adni a játékosoknak, hogy a megfelelő figyelem, fegyelem, koncentráció mindig fennmaradjon.

Sok sikert kívánok mindegyik fronton a bajnokságokban!

Hoffer Zoltán

 

Leave a Reply